Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 234
Henry dolgozik harminc éve már.
Soha semmire nem ment vele.,
folyton körbe jár ez a vén szamár.
Egye meg a sistergő fene!
Pedig nagyra volt harminc év előtt,
azt gondolta, övé a világ.
Néhány célt talált, amelyeket belőtt.
Sosem fogja eltalálni már.
Két szakmája volt, harmadikat űz.
Egyre távolabbról követi.
Amit érez folyton, az átható bűz.
A napokból árad orrába neki.
Kint is büdös minden, ha kinyitja száját
Artyom, és baromságot beszél,
vinné el gyorsan egy kedélyes májrák,
és bűzét fújná messze a szél!
De Henry nem cselekszik. Csak figyel bambán:
majd csak lesz valami változás.
Úgy gondolja – sivatagban, pampán
is lehetnék. A semmitől a hideg kiráz!
Húsz éven át volt egy nincsem,
és lassan majd meghalok.
E nincsem volt minden kincsem.
Ördög visz el? Angyalok?
Még van néhány évem végigmenni rajtuk.
Talán kibírom, ami hátra van.
A kocka ajtaját legföljebb bezárjuk.
Bent maradok, mint voltam, magam.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés