Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 245
Nincs időrend. Henry a külön
pillanatokban él,
a történetet nem csípi fülön.
Fejlődést nem remél;
hogy kívül van-e (magán),
vagy a betonkockában ül,
az szimultán is lehet talán,
Henry nem menekül.
Mint kiterített film, olyan
Henry története,
ha a kockáit egy vetítő gép
egyszerre vetíti le,
vagy Picasso, ha síkba fejtve
festi Quernicát.
Az időrend el van felejtve.
Így látja Henry magát.
Idő nélkül nincsen mozgás.
Henry tudja jól,
hát kérdezni minek, mert válasz sincs rá,
hisz nincs, aki válaszol
Csak képek vannak. Szétszakítottak,
mint egy ocsmány plakát,
összekevert lapjai a kornak.
Csupa összetört tükörszilánk.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés