60. A hegy és a szakadék között
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 249
60. A hegy és a szakadék között
A hegyen át jöttek, és Henry mögött
nem maradt más, csak a szakadék.
Miért állsz ellen, te nagyon lökött?
Nézd, mennyi a rohadék! –
szólt mr. Csont, hogy veszni látszott
a még birtokolt, talpalatnyi föld.
Henry csak bambán, elveszetten állt ott,
és csak nézett a buta ökör.
Hát hova mennék - kérdezte -, hátra?
Nincsen kiút számomra sehol.
- Nézd csak! - mr. Csont szólt. Nyisd a szemed tágra!
A többi időben, jókor elpucolt.
Vagy átállt. Mutatta nekik az utat.
Most talán a Bahamákon üdül.
Te maradtál itt csak védeni a kutat,
mégis képtelen vagy élni emberül.
Már ami neked emberséget jelent.
Mert a többi, tudod, nincs érte oda.
- Tudom - mondta Henry -, s nem értem a jelent.
Miért vagyok én ennyire buta?
De mindegy. Ha jönnek, tán útjukat állom.
Hiszen ez az út a semmibe vezet.
Hogy vinne bárhová, tudom én, csak álom.
És azt is tudom, senki nem nyújt kezet.
A hegyen át jöttek, és csak Henry állt ott.
Háta mögött semmi, csak a szakadék.
Kétségtelen, egykor ő nem erre vágyott.
És most röhög rajta minden rohadék.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés