Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 237
53. Henry kizárja a káoszt
Henrynek a káosz úgy fájt, mint az élet.
Nem volt rendben része sem soha.
Aki szabályait látja, az mind téved.
Négy fala kényszer-szülte szoba.
Henry nem érzi túl jól magát közöttük
- kimehetek, hogyha akarom,
ablakot és ajtót is azért ütöttünk -,
pedig be van zárva a barom.
Ő maga falazott be ablakot, ajtót.
Maradjon csak sötét a szoba belül.
Kizár kínt, örömet, életet és sajtót;
semmi sem történik? Ő annak örül.
Legalább ezt mondja, hiteti magával.
Henry csak a lámpafény körül röpül,
szabadulásáról álmában sem tárgyal.
Ő nem élhet többé soha emberül.
Nincs káosz, nincs élet. Henry már halott.
Bűzlik a szobája, rothadó tetem
hever benne. Mert szere hatott:
- Többé az életből semmit nem eszem.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés