5. Henry a tavaszban
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 160
5. Henry a tavaszban
Végre tavasz. Akácoson
vágna Henry át.
Amint azon keresztüloson,
egy méh megcsípi farát.
Aj-aj, ordít Henry,
hogy a fene essen belé!
Miért kell nekem pont erre menni
a jövőm elé?
Tovább ballag fájó fenékkel.
Biceg most, annyi szent.
Magában még halkan szentségel
(hátha nem hallják fent).
De tavasz van, és mindent eláraszt
a szép szerelem.
Henry minden követőt lefáraszt.
Hályog van szemeden?
Mert Henry bizony találkára
sietett oly nagyon,
azért vágott át nagy bátran
az akácoson.
Csak egy dolgot tévesztett el
már megint a koma:
Későn: pontosan egy héttel
ért ma oda.
A 77 Henry-versek ciklusból
első közlés