49. Henry fejetlenül
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
49. Henry fejetlenül
Henry szíve szinte cafatokban.
Nyitott mellkas-lyukán átfúj a szél,
ahogy kikönyököl a vonatablakokban,
egy-egy oszlop rohan,
újra, s újra leveri fejét.
Messze pattan el a fej,
pattogva gurul a töltésoldalon,
ahol pár disznó, meg kecske legel,
s felnéz: hát ez meg milyen barom,
aki nem tudja, fejetlenül nem élhet?
Hogyan legel, lefetyel, ha szája nincs?
Tegnap este biztosan betépett.
Ember. Röhej. Hülye, mint egy kilincs.
Henry csak áll ábrádba merülten,
a tájat bámulja, adja az álmodozót.
Fejetlen vagyok, vagy barmok közé kerültem?
Disznó focizik vele, és kecske mekegi: gól!
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés