43. Artyom az úton
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 224
43. Artyom az úton
Pipacs és szarkaláb terem az úton,
amerre Artyom naponta végigballag.
- Szépségüket én mennyire unom!
Lehangoló egy ilyen gazos parlag.
Kaszára kéne fogni mind, a
dologkerülő, haszontalant.
Csak pár ember, szinte egy maroknyi,
akinek ez országban tényleg dolga van.
Mint nekem - Artyom mondja –
és amint az úton megy tovább,
homlokát felhőzi súlyos gondja,
kidülleszti lecsüngő hasát,
Nehéz a lépte, kozmikus a gondja:
te szép ország! Én boldogítani akarlak!
Tán hiányzik a jobbágy robotja?
"Súlyos lábnyomától szinte reng a parlag."
Mily szebb lenne minden, ha kaszálva volna,
és fölszántatva is talán.
Artyom mondja a maroktelefonba,
amellyel csörrentett a felügyelő asztalán.
S kirajzik nyomban elhárítók hada.
Kaszával kézben vajon? Á, dehogy!
A népet nem engedik otthonába, haza:
kaszára mind! Artyom karosszékbe rogy.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés