Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 216
42. Henry, mocskos agya
2019. május 19.
Átok ül Henrynknek agyán:
ocsmánysággal tele.
Néha csodálkozik magán,
hogy’ fér ennyi bele.
Szíve, ha lenne, a jóra törne,
de minden más rosszra viszi.
Embert azért még nem ölne.
Legalábbis azt hiszi.
Mert Henry soha nem volt olyan helyzetben,
hogy valóban ölni kell.
Elvan jól a betonketrecben,
ez neki meg is felel,
bár néha-néha úgy hiszi,
hogy ő többre hivatott.
Pedig erre csak az viszi,
hogy a pocsék pia hatott.
Henry tudja, a szépséget
már nem éri el.
Ha agyába tagadást éget,
majd nem kell kivel
megosztania a rémeket
és a szenvedést.
Hisz úgysem érheti el az eget,
de gyáva megfogni a kést.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés