4. Henry kiszabadul
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 214
4. Henry kiszabadul
Henry betonszobájának közepén
lebeg.
Csakhogy a szoba falait szét-
fújták a szelek:
nincsen alatta padló már,
feje fölött tető,
amerre néz, csak ködbe lát,
és végtelen a levegő.
Ó, a francba! - gondolja Henry -,
mivel érdemeltem ezt?
Fal ugyan nincs, de nincs hova menni,
a semmi nem ereszt.
Nem mindegy, hogy bezárva vagyok,
vagy végtelen a tér?
Nem mindegy, hogy köd gomolyog,
ha a fény meg semmit sem ér?
Hát Henry korgó gyomorral lebeg
a semmi közepén.
- Lehet, hogy más pánikbeteg
lenne, de nem én!
Kivárom majd csak azért is,
mire megy ez az egész.
De ha meggondolom jól, hát mégis
szinte megáll az ész.
A 77 Henry-versek ciklusból
első közlés
A 77 Henry-versek ciklusból