36. Henry kortárs költőt olvas
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 217
36. Henry kortárs költőt olvas
2019. május 18.
– Tiszta őrület! – Henry olvas,
és széttörik benne a szöveg.
– Ez nem sima, hanem borzas!
Nem értem, ki érti meg.
Darabjai még követhetők,
de az egész össze nem áll,
és tartok tőle, nem a nyelvi ok
okozza, de érti a halál!
Mintha az egész görögül lenne,
bár ezek itt mind angol szavak.
És mégis, valamit lelek benne –
gondolja, amint továbbhalad.
– Mind könyvlap-darabok könyvből kitépve,
összekeveredett mozaik;
aki írta, nem volt betépve?
Habár vannak ilyen mozik.
A végére sem tisztul le semmi.
Csak marad egy balsejtelem,
hogy nem is erre kellett volna menni.
Hát miért erre ment velem? –
Henry világa egyszerű, tiszta.
Simán áttekinthető:
él, mint egy féreg, mint egy giliszta.
És agyilag sem nagymenő.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés