32. Henry börtöne
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 220
32. Henry börtöne
2019. május 17.
Miért vagyok börtönben, - gondolja Henry.
-Miért nem lehet innen nekem
olyan más tájakra menni,
ahol létezik a szerelem?
Nézem a világot az ablakon túl,
odakint fényesen ragyog a nap,
itt belül folyton sötétség dúl,
és a fejem is hasogat.
Bezárva a napok ketrecébe
érzem, majd' megbolondulok.
Hogy nem teszem, azért, mert szerencsémre
néha egy-egy kimenőt kaphatok.
Kimenni nem lehet, nem is értem,
bár nincsen sehol sem rácsozat,
és belsőmből a semmi rég nem vezérel,
de érzem, elmenni nem szabad.
Tükörbe nézek, lábakat látok,
ízelteket, legalább hatot.
Van a tükörben valami átok.
Franz Kafka átka rám is hatott?
Lepkéből hirtelen hernyóvá lettem,
bebábozódtam a föld alatt,
a gusztustalan féregtől retten
szívem, ami még megmaradt.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés