30. Henry szakítás után
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 219
30. Henry szakítás után
2019. május 16.
-Dögöljek meg -, Henry mondja -,
ha értem, mi a baja velem!
Sosem közli, hogy mi a gondja.
Én tudom, ez nem szerelem,
de szétszakít. És szerte szórja
elmém, szívem darabjait.
Tudom az érzés az élet sója,
de nem lehetne, hogy hagyja itt
legalább egy csipetjét annak?
Világos, persze, hogy nem lehet.
De az ész fut, ha szívet adnak,
és csak távolból integet,
hogy Henry, te nagyon barom!
Csőbe húztad megint magad!
Majd elkenődsz, mint légy a falon. -
De a világ, és ő tovább halad.
-Az idő eljárt fölötted, Henry!
Vén ember lettél, nem vitás.
Még egyszer életben lenni?
Te barom! Ez csak ámítás!
A következő állomás a halál,
nem ment meg tőle a vers sem.
Bármi teszel, a holnap nem talál.
Kiestél. Öldöklő a verseny.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés