29. Henry szürkében
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 217
29. Henry szürkében
2019. május 16.
Henry világa folyton szürke,
és mintegy ködfelhőben a feje,
nem tudja, hogy vajon még tűrje,
vagy előbb-utóbb abbahagyja-e.
Folyton esik, ha derült égből is,
és záporozik a döntenivaló,
szélben görbül, nem szál, mint kőris.
És be-bejut egy trójai faló.
Időről-időre. Kétség ül benne.
Bizonyosság az ácsolat.
Folyton csak hitet, meg szívet enne,
és helyzetből van a rácsozat,
amely bent tartja. Lakatra zárva.
Kulcsa a múltban elveszve pihen.
Lenne az ajtó bár tágra tárva,
Henry régen nem hisz semmiben.
Henry világa kívül és belül
szürke. És ő félti is nagyon.
-Hogyha még egyszer színessé válna!
Ezt sehogyan sem hagyhatom -,
gondolja Henry, - mert fekete lesz
minden, ami színes volt valaha,
és az többé még egyszer nem ereszt.
Azt! - Mondja Henry. - Az apja valaga!
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés