28. Henry nosztalgiázik
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 170
28. Henry nosztalgiázik
Henry folyton egy úton sétál:
régi szerelme háza előtt.
Mögötte lassan egy egész lét áll,
nehezen szedi már a levegőt.
Megváltozott a világon minden.
Tán Henry is folyton változik,
Tagadja, és hiszi, hogy van isten,
s az emlékeknek áldozik.
A ház a régi. A lépcső is az.
Más már semmi sem ismerős.
Ami most virul, másféle gaz.
Ő is elromlott. Nem volt erős.
Kell-e az árral úszni együtt,
különbnek érezze-e magát,
változzon, hogyha magával meggyűlt
baja, vagy hagyja, mint eb a szarát?
Henry néha nosztalgiázik
de már nem von le tanulságokat:
aki esőn áll, megázik.
Nem lesz ernyője. Erre fogad.
Hosszú lépcső, ami hegyre visz,
és ami még előtte áll.
A hegytetőben már régen nem hisz.
Ami ott vár, csak a halál.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés