Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 210
25. Henrynek halálvágya van
Meg kéne halni, Henry úgy hiszi,
nem sok értelme van a létnek.
Bár ez a gondolat nem túl píszí,
de folyton Henry farkára lépnek.
Henry próbálja kiverni gyakran.
Fejéből ezt a gondolatot.
De elszántsága eléggé gyatra.
Bent maradt és ott hatott.
Bármerre néz is Henry, nincsen
értelmes jövő se benn, se kint.
Már rég nem osztozik semmi kincsen,
ritkán érez csak mást, mint kínt.
Talán, ha alkotna, értelme lenne
a létnek, amely körébe áll,
rozsdás vizet nem inna, nem enne
több szemetet, mert az a halál.
De Henry napról-napra él csak.
Vegetál. Másként nem lehet.
Nem volt szellemi, erkölcsi csélcsap.
Átélt már néhány zord telet,
és most lassan elege belőle.
Ha ennyi az élet, akkor minek?
Mocskolja egymást a többi! Felőle!
Magából minden szennyet kivet.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés