Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 220
Henry most hasal az ágyon,
és dolgozik veszettül.
Nyelve jár gyorsan egy lányon,
aki fene mód örül.
De ne mondja Henryre senki sem,
hogy egy perverz állat,
Ha látja őt pár kandi szem,
ő sem perverzebb nálad.
De Henry most se lát, se hall.
Most van az elején.
A nő az ágyon majd meghal,
de bírja még szegény,
bár Henry, amint észleli,
már nem sokáig tart
türelme, de még élvezi.
Abba nem hagyja. Majd.
Csak dúl tovább a küzdelem
a gyűrött lepedőn,
Henry nem kérdi, jó velem?
De a válasz: Teremtőm!
És szól egy hang az égben fenn:
No csak! Fülem mit hall?
Engem hívtál, édesem?
Nincs válasz? Semmi baj!
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés