Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
Betonkockában ül Henry
fehérre meszelve belül.
Sokáig nem volt mellette senki,
kezdetben ennek örült.
(Persze nem Henry van meszelve,
és főleg nem belül.)
Ha kívül lenne, talán szeszelne.
De most járkál, majd leül.
Megszólal Henry. Miért van az
hogy se ajtóm, se ablakom?
Ez tőlem voltaképp nem panasz,
csak kíváncsi vagyok nagyon.
Ha megtudom, hogy miért vagyok
a meszelt szobában bent,
talán még majd egy jelt is hagyok,
hogy sorsom itt hogyan ment.
De amit mond Henry, nem csoda,
nem hallja senki sem.
Nincsen tőle senki sem oda.
És válasz sem terem.
Hát Henry csak ül a meszelt szobában,
gondolkodik cefetül,
hogy mire is számítson, úgy általában.
Fülébe csend hegedül.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés