William Blake

William Blake (1757 november 28 – 1827 augusztus 12) angol költő, festő, és nyomdász. Életében nagyrészt figyelmen kívül maradt, manapság a költészet történetének korszakalkotó figurájának tartják, és a festészetben is jelentős alak, a romantika költője. Amit ő maga prófétikus munkáknak tartott, ma Northrop Frye szerint értékéhez képest a legkevésbé olvasott része az angol nyelvű költészetnek.  Jonathan Jones, 21. századi képzőművészeti kritikus szerint messze ő a legnagyobb művész, akit Britannia valaha is produkált.  2002-ben Blaket 100 a legnagyobb Briton között a 38. helyre tette a BBC közvéleménykutatása.  Szinte egész életében Londonban élt (3 év kivételével). Szerteágazó, szimbólumokban gazdag műveket írt az Isten megtestesüléséről, az emberi létezésről.

Bár kortársai őrültnek tartották furcsa habitusa miatt, expresszivizmusa és kreativitása magas helyen tartja a későbbi értékelésekben amelyeken emel a munkáiban jelentkező fi8lozófiai és misztikus áramlat is. Festménye és költészete a pre-romantikához tartoznak. Blake minden formalizált vallással (egyházzal) szemben állt, de magáénak tartotta a francia és az amerikai forradalom eszméit.  Az ismert hatások ellenére nehéz besorolni bárhova is.