Volker Braun (Drezda, 1939. május 7.-) német író. Provokation für mich című gyújteményes verseskötete 1959 és 1964 között írt verseket tartalmaz. 1965-ben publikálta a Die Kipper című drámáját, és 1972-ben a Das ungezwungene Leben Kasts című művét.
Volker Braun egy ideig az építőiparban dolgozott, mielőtt Lipcsében filozófiát tanult volna. Bár a SED-hez csatlakozott 1960-ban, de az NDK-val kritikus volt, és gyakran csak taktikázva jelentethette meg műveit: verseket, színdarabokat, regényeket és novellákat is írt.
Első írásai a szocializmus építését dicsérik. 1965 és 1967 között Braun a Berliner Ensemble művészeti igazgatója. A Prágai Tavasz után egyre kritikusabbá vált a szocializmussal és annak reformjának lehetőségével szemben, ezért egyre intenzívebben foglalkozott vele a Stasi. 1976-ban egyike volt a Wolf Biermann állampolgárságtól történő megfosztása elleni petíció aláíróinak. 1981-ben Kelet Németország Lessing díját, 1988-ban Kelet5 Németország nemzeti díját kapta. 1982-ben ő lett az NDK Íróegyesületének elnöke.1988-ban Nemzeti Díjat kapott, majd ő lett a békés átmenetet hirdetők, a harmadik utat támogatóinak egyike. Az egyesítés után a nyugati marxista Das Argument folyóiratnál dolgozott, az NDK összeomlás okait elemezte. 1986-ban a Brémai Irodalmi Díjat nyerte el, 1992-ben pedig a Schiller Emlékdíjat. A Német Akadémia tagjává választotta, és a Heildelbergi egyetemen költészetet tanított. 1998-tól 2008-ig további 5 rangos díjat kapott.
Berlinben él.