Sisa Richárd
Életrajz
Ars poetica/bemutatkozás:
Az ég leszakad, kilöknek.
Körülötted zsongás, nem érted, még nem. Mindenki siet, rohan. Néha köszönnek,
lepacsiznak, futva biccentenek, árkon-bokron ugrálva mennek, haladnak valahova.
Legalábbis szerintük valahova. Még nem érted.
Befelé fordulva utánzod őket. Összehúzod kabátod, magadat, arcot le, lábat előre,
egymás után, szép sorban. Itt befordulsz, ott ki, amott jobbra, lefelé balra. De
egyszer csak megállsz. Nézed a hömpölygő, méhkaptárba tartó darazsakat, akik
nyugodtan fejvesztve, erőltetetten menetelnek. Viszik őket. Nem is tudnak róla.
A többiek sodornak téged. Menj a dolgodra, ügyelj, ne légy más, szedd a lábad,
nehogy lemaradj, ne tűnj ki, ne szólalj fel, ne légy bizonytalan. Ne vesztegesd idődet, ne akard megváltani a világot, nem vagy más, olvadj be, nézz előre!
De mindenkinek más az előre.
Mindenki maga tanul meg járni, akkor miért lépkednél úgy, mint mások, minek sietnél?
Állj meg. Ha megállsz, tán megérted.