Radnóti Miklós

Radnóti Miklós (Bp., 1909. máj. 5. – Abda, 1944. nov. 6 – 10. közt): költő, műfordító. 
Anyját születésekor, apját 12 éves korában vesztette el. Anyai nagybátyja – jómódú textilnagykereskedő – neveltette. 1919-től Bp.-en a Markó utcai reáliskolában, 1923-tól az Izabella utcai kereskedelmiben tanult, ahol 1927-ben érettségizett. 1927 – 28-as libereci (Csehszlovákia) tanulmányútján került kapcsolatba a munkásmozgalommal, amit a Népszavában és a Jóság antológiában megjelent versei tükröztek. 1929-ben reálgimnáziumban érettségit is tett és 1930-ban beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia szakos tanárjelöltnek, Sík Sándor tanítványa. Ez évben jelent meg első önálló verskötete, a Pogány köszöntő (Bp., 1930). Újmódi pénztorok éneke (Bp., 1931) c. kötetét „vallásgyalázás és a szemérem elleni vétség” címén az ügyészség elkoboztatta, a bíróság pedig 8 napi – fellebbezés után felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte őt. 
1931 nyarát Párizsban töltötte. Hazatérése után részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában, az egyetemi ifjúság e haladó szellemű mozgalmában. A Kollégium kiadásában jelent meg 1933-ban Szegeden Lábadozó szél c. kötete. 1934-ben Kaffka Margit művészi fejlődése c. értekezésével (Radnóczi Miklós néven) megszerezte a bölcsészdoktorátust, majd 1935-ben a tanári oklevelet. 
Ez év augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit. A következő években magánórák adásából és alkalmi irodalmi munkák jövedelméből él. Ekkor jelentek meg verseskötetei: Újhold (Szeged, 1935); Járkálj csak, halálraítélt! (Bp., 1936); Meredek út (Bp., 1938). 1938. dec.-ben Baumgarten jutalmat kapott. Kortársairól (Babits, Füst Milán, Szabó Lőrinc) szóló tanulmányai mellett kiemelkedő az Ikrek hava c. életrajzi kötete. 1940. szeptember 5. és december 18. között Erdélyben munkaszolgálatos. 1941. november 1-én részt vett a Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett függetlenségi tüntetésben. 1942. július 1-én újból munkaszolgálatos Erdélyben, majd Bp.-en, 1943 tavaszán barátai közbenjárására felmentést kapott. 1944. május 20-án harmadszor is behívták, Vácra vonult be, május végén Szerbiába, Borba vitték. A szeptemberi visszavonuláskor gyalogmenetben hajtották Ny-ra, útközben Abda környékén tarkólövéssel meggyilkolták. Holttestét – s vele utolsó verseit – az abdai tömegsírban találták meg. 
Szocialista vonzódású költőként indult; a teret hódító fasizmus, az erőszakos halál előérzete a harcos humanizmus egyre erősödő és tisztuló hangját váltotta ki belőle. A fasizmus évei tették világirodalmi színvonalon is kiemelkedő költővé. Utolsó verseiben a cselekvés vágya, a tehetetlenség és az otthon titáni vágyódás érzése kap hangot. Megdöbbentő erővel ábrázolja a halálveszedelemben élő végsőkig hajszolt ember sorsát. 
Sokat fordított, főbb műfordításai: Apollinaire válogatott versei (Vas Istvánnal, Bp., 1940); La Fontaine: Válogatott mesék (Bp., 1942); Huizinga válogatott tanulmányai (Pharos, 1943). Átdolgozta Cervantes Don Quijotéját az ifjúság számára; összeállított egy néger népmesegyűjteményt Karunga, a holtak ura címmel (Bp., 1944). – M. Tajtékos ég (utolsó verseinek posztumusz kiadása, Bp., 1946); Radnóti Miklós versei (Sajtó alá rendezte Trencsényi-Waldapfel Imre, Gyoma, 1948); 
Tanulmányok, cikkek (Sajtó alá rendezte Réz Pál, Bp., 1956); Összes versei és műfordításai (Sajtó alá rendezte és tanulmányt írt Koczkás Sándor, Bp., 1959): Ikrek hava (Prózai művek, tanulmányok. Az utószót Tolnai Gábor írta, Bp., 1960); Radnóty Miklós összes versei és műfordításai (Bp., 1963); Napló (szerk. Radnóti Miklósné, 1989). 
– Irod. Kardos László: R. M. (Nyugat, 1931); Vajthó László: R. M. (Napkelet, 1934): Szerb Antal: R. M. (Válasz, 1937); Tolnai Gábor: R. M. (Nyugat, 1937); Vas István: R. M. (Nyugat, 1940); Ortutay Gyula: R. M, születésnapján (Bp., 1948); Madácsy László: R. M. (Szeged, 1954); Sőtér István: Romantika és realizmus (Bp., 1956); György István: Halálraítéltek (Bp., 1957); Tolnai Gábor: R. M. és a felszabadulás előtti szocialista irodalmunk egyes kérdései (Bp., 1959); Ortutay Gyula: R. M. (Kortárs, 1959. 5. sz.); Tolnai Gábor: R. M. (Irod. tört. Közl. 1962); György István: Soha többé! (Bp., 1963); Diószegi András: R. M. (Irod. tört. Közl. 1964); Sőtér István: R. M. (Kritika, 1965); Bori Imre: R. M. költészete (Újvidék, 1965); Emlék és varázslat. Vallomások R.-ról, szerk. Pomogáts Béla (1984).

(Forrás: www.arcanum.hu – Magyar életrajzi lexikon)