Otto Gelsted

Einar Otto Gelsted (Jeppesen, Middelfart, 1888. november 4. – Koppenhága, 1968. december 22.) dán író, szövegíró, irodalomkritikus és újságíró.

1929-től a Dán Kommunista Párt tagja volt.
Egy middelfarti kereskedő, Peder Jeppesen és Marie Larsen fia volt. Katolikus neveltetésű volt, de hátterével szembefordulva kulturálisan radikális körökhöz fordult, és barátságba lépett többek között Poul Henningsennel. 1926 és 1928 között Kritisk Revy folyóiratának munkatársa, 1936-tól pedig az Arbejderbladet, majd a Politiken és az Ekstra Bladet újságírója volt.
A háború után kapcsolatba került a Land og Folkkal. A német megszállás alatt Gelsted Svédországba menekült, ahol „kivándorló verseket” írt. A sötét madarak című verse 1940. április 9-én feltűnést keltett, és nem hivatalos nemzeti himnussz á vált.

Irodalmi tevékenysége három szakaszra oszlik: Korai dalszövegíróként a De evige ting című debütáló gyűjteményben 1920-ban jelent meg. A második világháború alatt Nordahl Grieghez hasonlóan mozgósító és hazafias verseket írt, későbbi éveiben újra érdeklődött a görög nyelv és kultúra iránt, és 1954-ben és 1955-ben Homérosz Odüsszeiájának és az Iliásznak újraköltédését adta ki. 1996 elején Hans Reitzels Forlag archívumában találtak egy befejezetlen kéziratot Catullus római költő dán fordításához. Ezt 1958 és 1968 között fordította, Erik Barfoed pedig 1997-ben befejezte és kiadta.

Otto Gelsted az Ordrupi temetőben nyugszik.  Otto Gelsted a "természet, olcsó piszok" kifejezés forrása, amelyet ő ironikusan értett. Az Under Uvejret (1934) című versesgyűjteményében Sommerøen (azaz Enehøje szigete a Nakskov-fjordban, ahol Gelstednek és Peter Freuchennek is volt nyaralója) címmel írta: "Visszajövök a nyári szigetemre A természetnek, az olcsó piszoknak és a nyárfa sötéten elém rohan és a blitmadár fütyül: blit, blit!"