Maurice Maeterlinck

Fiatalkora

Maeterlinck Gentben született, jómódú, flamand, de franciául beszélő polgárcsaládban.  Apja, Polydore Maeterlinck közjegyző volt, hobbyból növény - gyümöélcs nemesítéssel foglalkozott.  Anyja családja igen gazdag volt.

1874 szeptemberétől a  Sainte-Barbe jezsuita kollégiumban tanult. Az iskolában csak vallásos tárgyű darabokat volt szabad előadni. Materlinckben mély ellenszenv fejlődött ki a római katolikus egyház bigottságával szemben, és általában is mindenféle vallási szervezettel szemben. Itt ismerkedett meg Charles Van Lerberghe-gel és Grégoire le Roy-val, velük együtt kezdte irói pályafutását. A  Jeune Belgique című belga szimbolista folyóiratra is együtt fizettek elő.

Verseket és rövid regényeket írt, de apja kívánságára jogot tanult a Genti egyetemen. 1885-ben szerzett diplomát, ezután egy ideig Párizsban élt. Itt  találkozott a szimbolista mozgalom tagjaival.

Első verseskötete 1886-ban jelent meg Üvegházak (Serres chaudes ) címmel. 1889-ben anyja támogatásával megjelent első színpadi darabja, a Maleine hercegnő (Princess Maleine). Ez a darab kissé túlzó módon lelkes kritikát kapott a Le Figaro kritikusától, Octave Mirabeautól.  Ezután szimbolista darabokat írt, mint a Hívatlan vendég (1890), A vakok (1890), A hét hercegnő (1891), Pelléas és Melisande (18921).

Három, általa marionettdrámaként megnevezett darabja után elcsendesedett a felhajtás körülötte, 1896-ban esszékötete jelent meg a Szegények kincse címmel. Ebben jelent meg a Mindennapi tragikum, Maeterlinck drámaelmélete.

1895-ben összeköltözött Leblanc-nal, noha a hölgy már férjnél volt. Élénk társadalmi életet éltek, rendszeres vendég volt náluk Mirbeau, Jean Lorrain, Paul Fort. 1903-ban Maeterlinck a belga kormánytól irodalmi kitüntetést kapott, amelyet 1893-ban már egyszer odaítéltek neki, de akkor visszautasította.

1910-ben a Kék madár próbái során találkozott a 18 éves Renée Dahon színésznővel, aki aztán társául szegődött (Leblanc-nal együtt hármasban éltek, 1918-ig). 1911-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat^[10] 1913-ra már nyíltan hangoztatta szocialista nézeteit, és egy belgiumi sztrájk során a munkások pártját fogta az egyházzal szemben.^[11] A miszticizmus tanulmányozása mellett a katolikus egyházat ostorozó esszéket írt, és a világtörténelem meghamisításával vádolta a katolikus egyházat.^[12] 1914-ben opera omniája felkerült az Index Librorum Prohibitorumra, a tiltott művek listájára.

Amikor 1914-ben Németország megszállta Belgiumot, Maeterlinck jelentkezett a francia idegenlégióba, de kora miatt elutasították. Ekkor Leblanc-nal együtt egy Nizza melletti villába költöztek, ahol élete következő évtizedét töltötte. Nizzában számos beszédet mondott, amelyekben a belga nép bátorságát dicsérte és a németek kollektív felelősségét hangoztatta. 1918-ban írta Stilmonde polgármestere (Le Bourgmestre de Stilmonde) című, élesen németellenes darabját, amelyet az amerikai sajtó a „nagy háború darabjának” kiáltott ki. 1922-ben megírta a Kék madár folytatását, Az eljegyzés (Les Fiançailles) darabot, amelyben a hősnő már egyáltalán nem hasonlít Leblanc-ra.^[13]

1919. február 15-én feleségül vette Dahont, majd meghívták az Amerikai Egyesült Államokba. Samuel Goldwyn felkérte, hogy írjon néhány forgatókönyv-vázlatot, ezek közül csak kettő maradt fenn. Az egyiket „A méhek élete” ihlette és amikor Goldwyn elolvasta az első pár oldalt, magából kikelve rohant ki az irodájából: „Atyavilág, a főhős egy méh!”.

Az 1920-as években Maeterlinck egyre kevésbé volt összehangban korával, a korszakban írt drámái és esszéi (A holtak hatalma – La Puissance des morts, 1926; A nagy titok – Le grande secret, Berniquel, 1926) nyomtalanul eltűntek. 1925-ben Dahonnal közös gyermekük halva született.

Maeterlinck darabjainakk témája a lélek titokzatos mélysége, a kiismerhetetlen sors, melyet meseszerű keretbe ágyaz. Igen gyakran megjelenik a hallucináció, vízió motívuma is.

A vakok-ban (Les aveugles, 1890) méltatói ma az abszurd dráma előfutárát látják benne.

A wikipwdia nyomán.