Matej Bor

Matej Bor eredeti neve Vladimir Pavšič Grgarban született Ausztriában, a mai Szlovénia területén.  Az olasz annekció után a család Celje-be költözött, amely azután hol Szerbiához, hol Horvátországhoz, hol Szlovéniához tartozott. A ljubljanai egyetemen szlovén és szláv nyelvészetet tanult, majd újságíróként és prosfesszorként dolgozott Mariborban.

1941-ben átszökött a nácik által megszállt Mariborból,  az olasz megszállás alatt álló Ljubljana tartományba, majd még azon a nyáron csatlakozott a partizán ellenállókhoz.  A felszabadító háborúban a szlovén ellenállók legismertebb költője lett.  Különböző csatadalai hallatlanul népszerűek lettek, a  Hej, brigádok című,  a szlovén partizán mozgalom nem hivatalos himnuszává vált. Ebben az időben kezdte el használni a Matej Bor álnevet, amelyet megtartott a háború után is.

1944-től a Szabad Jugoszlávia Rádiónál dolgozott a szlovén szekcióban. 45-ben visszament Ljubljanába, ahol írásnak és fordításnak kötelezte el magát. 1947-ben, majd 1952-ben ismét megkapta Szlovénia legmagasabb kultúrális kitűntetését, a  Prešeren Díjat 1965-ben a Szlovén Tudománbyos és Művészeti Akadémia tagja lett. A 60-as 70-es években a PEN klub szlovéniai szekciójának elnöke.

A Jugoszláviai időszakban sokszor használta fel befolyását a disszidensek érdekében. A korai 70-es években egyik megalapítója lett a szlovén környezetvédelmi mozgalmaknak, majd a sztálinizmus áldozatainak rehabilitásáért induló platformot vezette.

A 80-as évek folyamán két társával elméletet állított föl a szlovének velencei származásáról, azon az alapon, hogy a szlovénekl a rómaiak előtt élt szláv nyelvű népek (akiket veneti-nek neveztek) leszármazottai lennének. Hármójük közül egyikük sem volt nyelvész. Elméletüket cáfolták, de Bor hosszú vitát folytatott ez ügyben.

Ljubljanában halt meg.

7 verses kötete, 6 ifjúsági regénye jelent meg, 4 lemezkiadevbányon szerepelnek az általa írt partizán dalok.