Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes (született Karinthi Frigyes Ernő) (Budapest, 1887. június 25.– Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költő, műfordító, eszperantista. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse, Karinthy Ferenc apja.

Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án az evangélikus vallásra tért ki feleségével és négy leánygyermekével, Elzával (1879–1930), Adával (1880–1955), Gizivel (1882) és Emiliával (1885) együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri evangélikus templom lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát (1886–1887), Mária Katalint (1889–1894), Frigyest (1887), Erzsébetet (1890–1930) és Józsefet (1892). Az édesanya, Engel Karolina (1850–1895) halála után az apa egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.
1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.
Az 1905-ben tett érettségi vizsga után a matematika–fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.
1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhírű lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
Karinthy 1932-től 1938-ig a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke volt.
1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.
1936. május 4-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.

1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben halt meg. Sírja a Kerepesi temetőben található.

Egyes szóalkotásai (például halandzsa) és kifejezései („magyarázom a bizonyítványomat”) a mai köznyelvet gazdagítják.
Műveinek kiadásában közreműködött titkára, a később rejtvényein, fejtörőin keresztül ismertté vált Grätzer József is.
Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az Így írtok tit, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó Tanár úr kéremet. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb. Fiatalkorától kezdve vonzódott a tudományokhoz, a magyarok közül elsőként ült repülőre Wittmann Viktor pilóta mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta életrajzát.
Első irodalmi sikerét gyerekkorában érte el, Verne hatását mutató kisregényét, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című írást 15 éves korában kiadták. A század eleji vicclapokban közölt irodalmi karikatúráival és humoreszkjeivel szerzett magának hírnevet. Ezeket a műveit később sem tagadta meg, de nem egy nyilatkozatából, írásából, kortársak által lejegyzett mondatából kiérződik a keserűség, hogy a humoros művei miatt nem veszik őt eléggé komolyan, nem törődnek filozófiai, politikai gondolataival. (Erre utal A cirkusz című novellájában is.) Főként újságokba, folyóiratokba (Nyugat, Magyar Írás stb.) írt, több mint ötezer cikket alkotott életében, ezek között akad riport, tudósítás, útinapló, filozófiai eszmefuttatás, irodalmi elemzés, tűnődés a politika állásáról és temérdek humoreszk.
Regényei nő és férfi kapcsolatát boncolgatják, leginkább a Gulliver utazásai folytatásaként írt Capillária és az Utazás Faremidóba. Legnépszerűbb regénye mégis az Utazás a koponyám körül, amelyet az agydaganata miatt bekövetkezett eseményekről írt. A regényben részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás.
Novelláiban is sokat foglalkozik a párkapcsolat és a szerelem problémáival, férfi és nő közti egyenlőtlenséggel. A történetek fő témája a szenvedés, a megalkuvás, a magát érvényesíteni próbáló hős sikertelensége. Emellett számos, ma a sci-fi műfajába sorolható történetet is írt.
Sikeres színpadi szerző volt, művei többnyire egyfelvonásos bohózatok, de írt egész estés vígjátékot (Földnélküly János, A nagy ékszerész) és komoly hangvételű darabot is (Holnap reggel). Összegyűjtött színpadi művei három kötetet töltenek meg.
Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezeknek kisebb része a lírai jellegű (pl. a Lecke, a Kudarc, az Ősz) – többségük szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés (pl. a Számadás a tálentumról vagy a Karácsonyi elégia).
Sok ismert mű magyar fordítása kötődik a nevéhez, köztük a legnépszerűbb a két Micimackó-meseregény: a Micimackó, és folytatása, a Micimackó kuckója. Mivel Karinthy Frigyes sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a fordítások nagy részének nyersfordítását a nyelvzseninek ismert nővére, Karinthy Emília (Mici) készítette elő az író számára. Őrá utal a Micimackó név.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 136.
Lelkes és erős amatőr sakkozó volt, a Kelenföld–Lágymányosi Sakk-kör, majd később a Hadik kávéházban működő „Szávay sakk-kör” elnöke volt.Emlékezetes „ellenelemzése” jelent meg 1934-ben, az akkor indult Budapesti Sakkújság első számában.
Legendásnak tartják ma már a néhol Kosztolányinak, néhol Babitsnak tulajdonított mondást, miszerint „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni!” Babits több írásában is megerősítette véleményét, ő Karinthyt rendszeresen zseninek nevezte.