Francis Ponge

Francis Jean Gaston Alfred Ponge (1899. március 27. – 1988. augusztus 6.) francia esszéista és költő. A szürrealizmus hatása alatt egyfajta prózaverset fejlesztett ki, amelyekben mindennapos dolgokat írt le részletesen. 14974-ben harmadikként kapta meg a Neustadt International Prize for Literature díjat.

Ponge protestáns családba született Montpellierben. Apja bankár, volt. A Sorbonne-on és az6 École de droit-ban tanult. 1918-19 folyamán a francia hadseregben szolgált. 1919-ben csatlakozott a francia Szocialista Párthoz.

Párizsi kiadóknál dolgozott a Második Világháború előtt, illetve rövid ideig biztosítási ügynök volt. 1923-ban publikálta első verseit. A  Nouvelle Revue Française-ban megjelent versei elismerést szereztek neki. A 30-as években egy ideig a sztürrealista mozgalomban is részt vett és hatására a Francia Kommunista Pá4rtba is belépett 1937-ben. A II. Világháborúban a francia ellenállás tagja volt, a kommunista L'Action művészeti vezetője volt 1944 és 46 között. 1952 és 1965 között professzor volt az Alliance francaise-nél. 1966-67-ben vendég professzor volt a Barnard College-ben, és a Columbia egyetem,en az USA-banb.

Le-Bar-sur-Loupban halt meg 89 évesen.

^Művei:

• Le Parti pris des choses (1942)
• Proêmes (1948)
• La Rage de l'expression (1952)
• Le Grand Recueil (I. "Méthodes", 1961; II. "Lyres", 1961; III "Pièces", 1962)
• Pour un Malherbe (1965)
• Le Savon (1967) as Soap, Jonathan Cape, London
• Interviews with Philippe Sollers (1970)
• La Fabrique du Pré (1971)
• Comment une figue de paroles et pourquoi (1977)
• Pages d'atelier, 1917–1982 (Gallimard, 2005)