A gyertya
Írta: Francis Ponge
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 867
La bougie
La nuit parfois ravive une plante singulière dont la lueur décompose les chambres meublées en massifs d'ombre.
Sa feuille d'or tient impassible au creux d'une colon-nette d'albâtre par un pédoncule très noir.
Les papillons miteux l'assaillent de préférence à la lune trop haute, qui vaporise les bois. Mais
brûlés aussitôt ou vannés dans la bagarre, tous frémissent aux bords d'une frénésie voisine de la stupeur.
Cependant la bougie, par le vacillement des clartés sur le livre au brusque dégagement des
fumées originales encourage le lecteur, - puis s'incline sur son assiette et se noie dans son
aliment.
A gyertya
Az éjszaka néha kisarjaszt egy furcsa kórót, melynek ragyogó virága szétfejti, árny-tömbökre szeli a bútorral telt szobát.
Arany lombját egykedvűn emeli alabástrom oszlopon fekete kocsánya.
Éji pillék megostromolják, főként, mikor delel a hold, és gőzölögnek az erdők. De rögtön
megperzselődve, a küzdelemből kirostálva, mind reszketnek a megrökönyödéssel határos őrjöngés szélén.
Ezalatt a gyertya, fényét a könyvön himbálva, hirtelen füstös lobbanással kecsegteti az
olvasót, - aztán tányérkájára hajol és táplálékába fullad.
Fordította: Weöres Sándor
Forrás: www.magyarulbabelben.net