Zöngék

Írta: Mádi Beáta


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 212



 Zöngék
 
Akusztikum a hangod;
zeng, bennem mindenképp,
mint egy fémtekercselt húr,
 
hosszan nekifeszül
a gerinc csigolyáin, s rezeg,
rezeg mind, hallom a színeket,
 
simogat, tudod vagy sem,
mindegy – mert késő már,
valahol a messzeség rezonál,
 
talán egy pizzicato egyszer
életre keltheti, – tétova titok–,
mert bizsereg, néha megéled,
 
testben szaladva ismét egy
symphonia, – s szól ezer hang, 
zeng, bennem zeng még ezer
 
zönge, mint ahogy akkor, – 
pedig tudom, nem nekem szól,
szívbillentyűkön játszó hangod.