Zöld Patak - Szivárvány szilánkok
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 527
Zöld Patak: Szivárvány szilánkok
Az események olyan hirtelen történtek körülöttem, hogy a szememet becsukni sem volt
időm. Így meredt tekintettel, falfehér arccal bámultam magam elé, mikor közvetlenül a testem
mellett zúgott el, majd tört apró darabokra egy sörös üveg.
Alig térek észhez a döbbenettől. Az egyik üvegdarab megkarcolta a karom, ahogy a földre
hullott. Az olcsó sör a falról az oldalamra fröccsent. Szörnyen büdös leszek, mire hazaérek. Ha
hazaérek... Jelenleg ugyanis úgy tűnik, menten agyonütnek a véleményem miatt.
Lassan lepillantottam a földre. Alaposan szemügyre vettem az üveg maradványait. A
kocsma félhomályába szűrődő kinti neonlámpák fénye szivárványszínűre festették a
szilánkokat.
- Milyen ironikus....
- Mit motyogsz?! - üvöltött rám a srác, jó pár lépésre tőlem, aki az imént vágta hozzám a
sörét.
- Csak azt, hogy nem vagyok "rohadt buzi", ahogy azt az előbb megjegyezted. Bár igazán
hálás lehetnél érte nekem, ugyanis ezzel megmentettelek egy botrányos gasztronómiai
élménytől. Ez a világ egyik legrosszabb söre, nem is értem...
- Ne oktass ki te kis...
Pontosan úgy nem hagytam befejezni a mondatát, ahogy előtte ő sem hagyta nekem.
- Különben is, nőkre a leszbikus kifejezést szokás használni, nem a buzit, ha
homoszexuális az illető. Egyébként csak azért, mivel nem értek egyet veled ebben a témában,
attól nem leszek „homokos”. – Az utolsó szót a lehető legbugyutább hangsúllyal igyekeztem
megnyomni, kifigurázva a srácot, mikor a beszélgetésünk egy korábbi szakaszán ezt a jelzőt
használta. Mondjuk, erős túlzás ezt a feszült szóváltást, beszélgetésnek nevezni. De hé, még
nem vertek meg, szóval addig belefér, nincs igazam?
Kihasználva a visszavágásom okozta döbbent csöndet, folytattam.
- Bár, megfontolandó, ha manapság csak ilyen pasik járnak az utcán, mint te. Mégis hazai
kapura kellene játszanom? – Ezt az utolsó sort inkább a kezemben szorongatott, még
kellemesen hűs, meggyes sörömnek címeztem, mint a velem szemben álldogáló kőbunkónak.
Nőhöz kevésbé illően, nagyot kortyolok az üvegből. Oldalán a vízcseppekben apró
szivárványok tűntek fel egy pillanatra, mikor a srác felé intettem vele.
- És csak hogy ilyet is láss, ez egy minőségi sör...
Az a baj, az alkohol valakit túl őszintévé, valakit pedig túl agresszívé tesz, mint a srácot.
Ugyanis utóbbi igencsak felbőszülve lendült felém, immáron ököllel. Alapesetben sajnos lassú
lettem volna, kitérni előle. Egyedüli szerencsém, hogy az általa összetört szilánkos sörtócsában
megcsúsztam, így éppen időben dőltem ki az ütés elől. Ennél a pontnál úgy is dönthettem volna,
hagyom magam kituszkolni a kocsmából kedves barátaim által. Ám mint mondtam, valakit túl
őszintévé tesz az alkohol...
- Honnan ered belőled ez a sok frusztráció ebben a témában? Mármint nem a sörökkel
kapcsolatban, az nyilván ízlés dolga. Bár hát, ha úgy vesszük, előbbi is... Csak nem titkolsz
valamit? – Az utolsó kérdést határozottan vettem oda neki.
Azon gondolkodtam magamban, vajon hasonló színű szilánkok lehetnek az ő lelkében is,
mint az én tornacipőm talpán? Ha igen, miért? Nos, nem hinném, hogy ezt valaha is
megtudom...
Ha szemmel lehetne ölni, én abban a pillanatban bizonyosan szörnyethaltam volna. Egész
testtel remegve lépett hátrébb tőlem. Gyűlölet izzott körülötte. Csak ő tudhatta, pontosan mi is
lángol benne.
- Ostoba liba... - morogta felém, majd távozott. Ezután jobbnak láttam, ha mi is így
teszünk.
...
Pár hónappal később, mikor a könyvtárban kutakodtam, egy eldugott sarokban
pusmogásra lettem figyelmes. Felismertem a kocsmában dühöngő srácot, aki egy másik fiúval
volt, meghitt közelségben... Anélkül, hogy észrevettek volna kereket oldottam. Hazafelé tartva,
hirtelen ötlettől vezérelve rákerestem a srác profiljára.
- Az évfolyam csoportban biztosan benne lesz – motyogtam magam elé, miközben
kerestem.
A legfrissebb képén a könyvtári fiúval pózolt összeölelkezve, kezükben a kedvenc
meggyes sörömmel.
- No lám, mik vannak! – dünnyögtem.
Alatta pedig „Életem két legjobb dolga! <3” felirat hirdette, igazam volt.
És nem csak a sör kérdésben...