Írta: G Makra Ildikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 486
Zenél az ősz
Megszólal néhol egy-egy fáradt akkord.
A szél a vállán árva ágakat hord.
Előbukkan még a nyár, a hű rokon,
s halk melódiát zenél a húrokon.
Gondolkodik, sebéből mennyi forrt be.
A szél közben piano fúj, majd forte.
Százszínű az ősz, most még nem éktelen,
szín-kavalkádját dicséri énekem.
Éj bársonya tűnődik, nappal gyolcs-e.
Zenélnek őszi álmok halkan, dolce.
A szél levéllel kergetőzik búgva,
olyan mindez, mint gyászos, őszi fúga.
S mikor a táj már csaknem néma, halott,
zenél neki a puha, barna fagott…