Zenél az ősz megint
Írta: G Makra Ildikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 567
Zenél az ősz megint
Úgy búsong a nádas, mint halk bariton,
a táj rozsda, sárga és barna ikon.
Virít még a bordó és terrakotta,
de most épp elmúlást játszik a kotta.
Némán sír a sok faág s a tar bokor.
Erdő és mező ma halkan haldokol.
Köd borul rá az őszi, fáradt tájra.
Megszólal az ének, komor kantáta.
Ám ősszel is van vidámság vivace,
Nem irigylünk ilyenkor egy királyt se.
Mert nemcsak fájdalom terem adagio.
Megtelik ízletes musttal a kancsó.
De most az ősz grave szonátatétel,
s kéri a nyarat, hogy ne menjen még el…