XXI. századi ballada
Írta: Horák Andrea Kankalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 303
XXI. századi ballada
Egy gimnazista lány a parton ténfereg,
tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
Hunyorgó csillagok víztükörben látják,
amint a korláton kavicsot dobál át.
tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
Hunyorgó csillagok víztükörben látják,
amint a korláton kavicsot dobál át.
Kihívó öltözék, rikító, ócska smink,
a köldökét épphogy takarja lenge ing,
kacér pillantáshoz csábító ékszerek,
érett nőnek tűnik, pedig csupán gyerek.
a köldökét épphogy takarja lenge ing,
kacér pillantáshoz csábító ékszerek,
érett nőnek tűnik, pedig csupán gyerek.
Távolban tompa zaj, majd felbőg egy Porsche,
és nem riasztja az éltes férfikor se,
a kéjenc mellé ül egy mézes bók után,
csak szeresse bárki… pedig gyerek csupán.
és nem riasztja az éltes férfikor se,
a kéjenc mellé ül egy mézes bók után,
csak szeresse bárki… pedig gyerek csupán.
Füves cigit kínál körmönfont szavakkal,
aztán port is hozzá, kis nejlontasakkal,
s mikor már érzi, hogy a prédája kába,
letépi ruháját, és magára rántja.
aztán port is hozzá, kis nejlontasakkal,
s mikor már érzi, hogy a prédája kába,
letépi ruháját, és magára rántja.
„Anyám, anyám, csak most az egyszer halld szavam!”-
üvölt a lány belül sikítva, hangtalan…
legyűri újra testét az ördög fattya,
s kidobja az útra, szűzi vérben hagyja…
üvölt a lány belül sikítva, hangtalan…
legyűri újra testét az ördög fattya,
s kidobja az útra, szűzi vérben hagyja…
…egy gimnazista lány a partra szédeleg.
Tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
A lelke mocskát mossa, öntudatlanul,
s egy élet-csillag kavicsként habokba hull.
Tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
A lelke mocskát mossa, öntudatlanul,
s egy élet-csillag kavicsként habokba hull.