Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 269
(Reményszafarik a semmibe)
Lement a tiltott gyümölcsök ára,
semmi nem úgy van, ahogy volt régen.
Rafinált kígyók ügyelnek a fára.
hol már az első bűn, és hol az éden?
Az ördög sem bírja, szegény pára.
Rőzsét gyűjt a remény, fázik télen.
Körbenéz, de csak köd van, meg pára,
angyalként didereg jég-pengeélen.
A Sztüxön holt lelkekkel teli a tutaj.
Oda a fejpénz, se Kharón, se tulaj.
Trombitából elfogyott a hangerő.
Minden pillanat egyszer szétszakad.
a felszínen csak a plüssmaci marad,
még most is mosolyog, mint aki nyerő.