White Christmas

white christmas

a
fa
már
lábon áll
csúcs a kalapja
talponálló
törzsvendég
szépen befaragva
az hétszentség
magát exponáló
lencsének sűrűn tikkel
vállain angyalok ringnak
némi boával giccsel
halvacsorához színt ad
de fáj még talpán a nyílt seb
szúrós kis szavainkat
nem illő ráaggatni dísznek
így hát meg nem engedve de feltéve
néhány szokott kompakt diszket
ugrik a lézertű hú de
kínos lefagy buxtehude
a hű fenyő s a white crhistmas
kisjézusért megreszket a mécs lángja
a gondokat hagyjuk legalább ma
és az éjféli miséig fásult
hallgatásunk
gyenge
tűit
tapossuk
a padlószőnyegbe