Vönöczkiné Gmeindl Margit - Júlia
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 571
Vönöczkiné Gmeindl Margit: Júlia
Tamást kitolták a műtőből és az intenzívre vitték. Mikor már az ágyában volt, a nővér megpaskolta az arcát és szólongatta, hogy ne aludjon. Nagy nehezen kinyitotta a szemét és amennyire tudata engedte örült, hogy végre kórteremben és nem a műtőben van. Azt már nem érzékelte, hogy mindenféle műszerek villognak körülötte és különböző csövek lógnak ki belőle. Ismét álomba merült.
Ám ez már a hosszú műtét utáni álom volt és nem az altatás hatása, bár még az is közrejátszott.
Egy szórakozóhelyen ült a bárpultnál. Barátja Norbi, akkor kért valamilyen koktélt. Elé tolta az egyiket, majd hirtelen felcsillanó szemmel az ajtó felé indult. Három lány jött be, akik közül az egyik otthagyta őket azonnal és az egyik boksz felé indult. Norbi a másik kettővel beszélt és látszott, hogy a pulthoz hozza őket, ahol ők ültek. Kikerekedett szemmel látta, hogy az egyik lány nagyon szép és gyönyörű alakja van, míg a másik – de erről majd később.
- Tamás kérlek, ismerd meg a barátnőmet, Noémit és a húgát, Júliát.
Kényszeredett bemutatkozás volt. A beszélgetés is
nehézkesen indult, és egy idő után, már nem bírt magával Tamás és elköszönt a társaságtól. Norbi, Noémivel nevetve köszöntek és egy pát intettek utána. Azt nem vették észre, hogy Júlia szomorúan nézett a délceg fiú után.
Tamás most forgolódni próbált és igyekezett valami kényelmesebb pózba fordulni. Majd ismét álomba zuhant. Furcsa mód folytatódott az álom, de most már a lakásán voltak. Modernül berendezett stúdiólakásban élt, amit az örökségéből vett, miután az anyai nagyszülőktől ő örökölte a villányi kis házat a borospincével együtt. Ezt a szomszéd, mivel amúgy is terjeszkedni szeretett volna a jól működő túrizmus kapcsán, (Tamás viszont nem akarta Pestet otthagyni), jó áron meg is vette.
A nappaliban beszélgettek egy rendezvényről, mikor nevetve a barátjának szegezte a kérdést.
- Ugye a barátnőd húga nem lesz ott velünk? Nem is értem hogyan hívhatnak Júliának egy ilyen ronda nőt! Esküszöm, rondább, mint „zsidótemplomban az utálatos kép”, mondta és hahotázni kezdett.
Norbi nem viszonozta ezt a gúnykacajt, csak halkan megkérdezte.
- Mi a bajod Júliával? Hisz nem is ismered.
- Az igaz, - válaszolta Tomi,- de én Júliának csak gyönyörű, karcsú lányt tudok elképzelni.
Itt megszakadt az álom, mert valami furcsa bizsergés kerítette hatalmába a fájdalmon túl és mintha suttogtak volna hozzá.
Júlia állt az ágya mellet, fehér köpenyben, fején fehér műtős sapkával, lában is valami fehérség volt, de ezt már nem láthatta Tamás.
Arcán a boldogság ömlött szét. Fájdalmát palástolni igyekezett, hogy Júlia ne lássa rajta a szenvedést.
- Édesem! - szólt a lány, megtörölgetem az arcod, látom, nagyon verejtékezel. Az orvossal beszéltem, azt mondta innod még nem szabad, de a szádszélét áttörölhetem egy kis vizes zsebkendővel.
Lehetett látni, hogy a lány együtt szenved az ágyon fekvővel és olyan szeretettel néz rá és beszél hozzá, hogy a szomszéd ágyon fekvő férfi kénytelen volt leplezetlenül, bámulni őket. Ő már kétnapos műtött volt, így könnyebben mozgott.
Tamás bár nehezen, de a lány keze után nyúlt.
- Édesem!- mondta. Most, hogy a halál szele megérintett és a pokol kapujában voltam, el kell mondanom valamit.
Lassan de érthetően beszélni kezdett. Az első találkozásukról kezdett beszélni. Arról, hogy csúnyának találta és miket mondott róla.
Júlia mosollyal az arcán csitítgatta az egyre inkább pihegő és fáradt fiút.
Nem akarta, hogy erről beszéljen, hiszen ő már mindent tudott és túl is lépett rajta azon a bizonyos éjszakán.
Nehezére esett erre gondolni, beszélni róla még inkább, de most két puszi közt, amivel belé fojtotta a szót az ágyon fekvő Tamásba a fülébe suttogott.
- Drágám! Én sokkal többel tartozom neked, mint, hogy ne bocsájtottam volna meg már rég.
Mi történt volna velem, ha te, akkor nem vagy ott és nem szabadítasz ki azoknak a rettenetes részeg és drogos férfiaknak a karmaiból, a lépcsőházban! Nem is tudom elképzelni, hogyan kerültél oda.
Ha ott engem megerőszakoltak volna, hisz arra készültek, már biztosan nem élnék.
- Tudom, suttogott a fiú is.
Nem szerették volna, hogy a betegtárs minden halljon.
A másik lassan felvette a köpenyét és magára hagyta a fiatalokat.
A fiú folytatta, bár a lány az ujját a szájára téve próbálta hallgatásra bírni.
Ám ő tovább suttogott.
Elmondta, amit eddig még sohasem, hogy akkor ott megtépázott ruhában, félig lemeztelenítve megesett rajta a szíve és csak azzal törődött, hogy megmentse. Telefonált a rendőröknek, akik hamar odaértek. Őt pedig kitudja milyen erő szállt meg és egyiküktől elvette a borosüveget, azzal csapott szét köztük. Akkor levette a zakóját és az ingjét is, hogy a vérző síró lányt betakargassa.
Arról is most beszélt, hogy már nem a csúnya lányt, hanem egy tönkretett életet látott maga előtt. Így alakult aztán, hogy nem csak a rendőrségen találkoztak, de a kórházba is bejárt hozzá.
Lassan, ahogy megismerte törékeny lelkét, kedvességét, rájött, Júlia nagyon kedves, okos lány, ez kisöpörte belőle a kemény, lekezelő csúfolódó férfit.
Ennek már három éve. Azóta boldogan, férj és feleségként élnek!
Júlia mikor végighallgatta és végre minden részletét megismerte, mit is tett a fiú, gyengéden hasához húzta férje kezét, majd megszólalt.
Remélem, hamar meggyógyulsz Drágám, mert a gyermekünknek egy egészséges apukára van szüksége.
Tamás, alig tudott megszólalni, amilyen „gyorsan” tudott mozogni magához húzta Júliát és hosszan megcsókolták egymást!