Völgyszigeten túl

Írta: Székely-Máté László


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 291



Völgyszigeten túl

Semmitmondó igazságok
Kávéfoltos reggelek
Madárcsicsergéstől boldog
Hétköznapunk elpereg

Válogatott hazugságok
Agyonsminkelt bizalom
Betontömlöc borul rátok
Kulcsaimat átadom

Elfelejtett bőrparittya
Hintázik egy görbe fán
Reményeit mind elitta
Valamelyik nagyapám

Úthengerként lassú dallal
Rád mászik a hatalom
Mosolygó kis puttóangyal
Fakul málló kőfalon

Csizmám mellett nehéz acél
Eltörött egy kalapács
Szemünk alatt szárad a vér
Nem segített jó tanács

Meg nem szűnő kevélységgel
Provokál a pillanat
Kushadj barom ne kelj még fel
Úgysem számíthat szavad

Évek óta dögrováson
Tengődik az értelem
Túlélés a végszabályom
Nincsen arcom nincs nevem

Salétromos járdaszélen
Szétmállik a jelenkor
Állandósult közös érdem
Szálldogáló kutyapor

Ablakokban támaszkodva
Könyököl a népharag
Saját otthonának foglya
Utcára köp néhanap

Lombjavesztett életfának
Mélyre ásó gyökere
Hol találja ősapánkat
Nem szakadhat ötfele

Múzeumban hál a holnap
Áporodott képeken
Néhány színt még elrabolhat
Egy megcsonkolt végtelen

Völgyszigetet napfény járja
Körbefut a földtekén
Holdvilág az unokája
Egyek vagyunk te meg én