Viszonylag boldogan
Írta: Barna Júlia
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 272
viszonylag boldogan
a napok szétfolynak az érzelmek üresjárataiban
ahogy öregszem rosszabb feltételek között is
boldogabb leszek ki érti ezt
akkor élem túl jól a bánatot
ha tanulok belőle
tetteim árnyékában terheket letéve
folytatódhat az élet valamilyensége
ha megérik bennem a béke
folyton múltak és jövők nyílnak bennem
napi párbeszédek amelyekben a kérdező
és a felelő is ugyanaz
határaimat holtig tágítani
napról napra szabadabban
élni mint akit szíven csókolt a remény
hogy virággal jön a tavasz illatokkal
látni a hétköznapok horizontján
hogy vége lesz a gyűlöletnek télnek
kiolvadnak az emberek
nem engedik hogy a szürkeség felfalja a fényeket
bűvöli szememet vonzza az utolsó óra
könnyű halál kegyelmét rózsa üzeni
valami jó vár odaát
ahogy öregszem
gondjaim lógnak az idő fogasán
mint egy ebben az évszakban felesleges kabát
úgy alszom ahogy a virágok
becsukódnak este
nem rémálmodok róla másnap reggel lesz-e: