Vissza Szegedről
Írta: Ódor Bendegúz
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 398
Vissza Szegedről
Reggeli cseppként
Tiszára koppanó könnyek.
Szavaitok közt
elnémult szavam.
Kanapén elnyúló,
női alakok,
fecsegnek mind
miről hajadon teszi.
Orruk alatt
citrom színű illatok,
bársony nadrágba
beleszegdelt
pillanatnyi szerelmek.
Elmulatott percnyi
éjlepte töredékek
karjaiba zárva,
most, most
indulnom muszáj,
mert kopár
horizonton túl,
napfelkelte vár
reám.