Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 277
Vissza a csillagokba!
A szürke napok már messze tűnnek,
hiszen lassan fölfénylik az ünnep,
és igaz, hogy küzdünk hóval-faggyal,
szívünk fölött átrebben egy angyal.
Átsiklik az égen arany teste,
s fényfátyolba öltözik az este.
Mélyen bennünk és az ablakokban
az emberség tiszta lángja lobban.
Mert túl bűnön, kínon, szenvedélyen
lelkünk kútjába temetve mélyen
még mindig ott él bennünk az a láng,
mely azt súgja: nem e Föld a hazánk.
Mert csak testünk földi, lelkünk égi.
Ha fölhangzik a dal, az a régi,
és az angyal is alászáll értünk,
a csillagokba mind visszatérünk!