Vírus, láz
Írta: Köves József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 327
Vírus, láz
Elment a hangom, és el se búcsúzott,
csak tovaszállt a hajnali felhők
nyergetlen nyergében, lassan elúszott
a kékben mint álombeli sellők.
Kiáltottam volna, de nem hallja más.
Csupán hangtalan nyílik meg a szám.
Beszélőfüzetet mint imában Jónás
költője még nem használok talán.
Milyen keserű vízszintben a világ.
A lámpa fénye talpamra vetít,
körötte árnyékből szőtt világ.
A vírus letört és ágyba kényszerít.
Ráz a hideg. A torkom jégvirág,
s várom, talán az álom megsegít.
(Megjelent a szerző megezmegaz.lapunk.hu oldalán)