Vírus, láz

Írta: Köves József


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 478



Vírus, láz

Elment a hangom, és el se búcsúzott,
csak tovaszállt a hajnali felhők
nyergetlen nyergében, lassan elúszott
a kékben mint álombeli sellők.

Kiáltottam volna, de nem hallja más.
Csupán hangtalan nyílik meg a szám.
Beszélőfüzetet mint imában Jónás
költője még nem használok talán.

Milyen keserű vízszintben a világ.
A lámpa fénye talpamra vetít,
körötte árnyékből szőtt világ.

A vírus letört és ágyba kényszerít.
Ráz a hideg.  A torkom jégvirág,
s várom, talán az álom megsegít.

   (Megjelent a szerző megezmegaz.lapunk.hu oldalán)