Violet C. Landers - Óda a ledér nőhöz
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 589
Óda a ledér nőhöz
Teste csupa küllem, csupa báj,
Szemem eltakarni késő hiba már.
Szemeiben olyan tűz lángol, sőt ég,
Magasból is látom: izzó szenvedély.
Ő maga a mámor, a borzongató kéj,
Szerelme nem valódi és nem is mély.
Pillantásom tovasuhan, s ablakból illan,
De ő elkap, magához láncol, míg szeme villan.
Parfümje illata szaggatottan lengi be a teret,
Sóhajok közt egyre csak engem emleget.
Ledérsége messze űzi az üres kéjt,
Ily szerelmet sose vágytam, ily sekélyt.
Sosem ismertem előtte a szenvedélyt,
Csak karjaimba akartam zárni, mint te az éjt.
Ruhátlanul feküdt az ágyon, szótlan némán,
S minden porcikáját átjárta a kéjvágy.
Mosolya, velem incselkedett szerelme tüzében,
Fortélyos ízek készültek forró üstjében.
Ajkai néma sóhajjal kiáltottak utánam,
Magamhoz öleltem, akár a gitáram.
Vonalai húrként bújtak ujjaim alá,
S lágyan simogattam, cirógattam oldalát.
"Szerelmem" - szóltam hozzá negédesen,
"Még nem tartunk ott, Édesem!"
Puha, vöröslő ajka ajkamhoz ért,
Érintése, ezernyi csókja álommal felért.
Kértem őt: „adj, adj, csókolj, szeress még!”
Mindenem odaadnám, ezért a hevületért.
Bármi enyém lehetne ezen a világon,
S én mégis csak a testedet kívánom.
Együtt mozgunk, szívünk szava a ritmus,
Hiba már minden ellenkezés vagy cinizmus.
Szorosan ölelő karjaidban elnyom az álom,
Melletted már önmagamat se találom.
Számolnék lassan: nulla, egy, kettő, három,
De mire felkelek, eltűnsz, hisz' nem vagy a párom.