Violet C Landers - Ködben eltűnő lányok
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
Ködben eltűnő lányok
Odakint egy követ felkap a szél,
Az lesz most, ami nekünk mesél.
Félhomályos misztikus este,
Beleestem egy csinos női testbe.
De ő más volt, mint a többi,
Egészen más volt, mint a későbbi.
Egy bortól mámoros nyári alkonyon,
Mellettem feküdt ő, aludt a pamlagon.
Nevét sem tudtam, sem semmi mást,
Csak a csókja volt forró, az hozott romlást.
Sosem voltam a kalandok híve,
De ő meggyőzött, főleg a szíve.
Láttam, s látszott benne a csoda,
El is viszem magammal valahova.
Édes mosolya feledteti a bajokat,
Elűzi a gonosz szellemeket, a léha csajokat.
Akadt a horgomra belőlük pár,
Miattuk fogyott a kertben a rózsaszál.
Aztán egy napon arra keltem,
Elmúlt iránta a nagy szerelmem.
El is mondtam neki pár jó szóval,
Erre nekem támadt kalapáccsal és fogóval!
Porrá zúzva tépett szét mindent,
Majd köddé válva eltűnt innen.
Ilyenek ezek a köddé váló lányok,
De én nem sírok. Nem is kiabálok.
Csak szépen, csendben úszom az árral,
Hisz' miattuk csendül fel ismét a madárdal.
Ködben eltűnő lányok,
Merre vagytok most? Hova vágytok?
Remélem, egy napon én leszek nektek a stég,
S nem tűnnek többé magányosnak az esték.