Írta: Egervári József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 285
Vilma néni
Érzékenységileg a plafonon lenni. Hát, az nem mindig jó. Majdnem lepotyog a vakolat, intellektuális csökevények csűrik-csavarják a lámpa köré a szavakat virtuális baseball ütővé, melynek hatékonysága a semmivel egyenlő, mert nagyot ütni csak humorral lehet, na, de azzal aztán olyat, hogy megreccsen az állhatatos intellektuális állkapocs...
Vilma néni, kilencven esztendős matrónaként mestere volt a cikizésnek, még az is röhögött saját töketlenségén, akinek pedig épp pöcsével verte a csalánt, kíméletlenül kifigurázva az adott szituációba tévedő áldozatot. Vilma néni vigyorogva halt meg, még ehhez is volt kellő humora, bámulatos végrendeletet hagyott maga után, melyben kikötötte, hogy az örökösök, szám szerint négy, egyetemi tanár, színésznő, mérnök és egy kurtizán, csak akkor kaphatják meg az örökséget, ha alsóneműben sétálnak át Budapesten, a Szabadság-hídon, délidőben, s közben a Föl, föl, ti rabjai a földnek című slágert éneklik folyamatosan, gumi cukrot osztogatnak a járókelőknek, míg át nem érnek a túlsó oldalra. Természetesen közjegyző jelenlétében. De még volt egy záradéka is a végrendeletnek, miszerint, ha valamelyik örökös nem teljesíti az előírásokat, akkor Vilma néni vagyona egy alapítványra száll, mely tehetséges cigánygyerekek támogatásával foglalkozott.
Kitört a háború az örökösök között, a színésznő és a kurtizán nem problémázott a feladaton, de az egyetemi tanár és a mérnök igen. Komoly ember nem csinál bohócot magából, főleg nem nagy nyilvánosság előtt, mondogatták, majd megvizsgáltatják ügyvédeikkel ezt a lehetetlen végrendeletet.
Elérkezett a nagy nap, a kövér közjegyző a homlokát törölgette, a négy delikvens a híd korlátjánál ácsorgott, a színésznő hisztizett, hogy haladjanak már, az egyetemi tanárt agyvérzés kerülgette, megragadta a színésznőt, s átdobta a híd korlátján, de a színésznő esernyőjét beleakasztotta a férfi mellényébe, s magával rántotta a mélybe. A mérnök és a kurtizán egymásra nézett, a nő rohanni kezdett, a férfi utána, ám megbotlott a járdaszegélyben, s szétcsapta a fejét egy vas talicska szélében, amit az útjavítást végző munkások hagytak ott.
A kurtizán majdnem megfulladt a röhögéstől, s egészen addig dülöngélt ide-oda a fuldokló vihogástól, míg a villamos alá nem zuhant. Feje egészen messzire gurult, míg egy útépítő munkás profi futballistaként talppal le nem kezelte.
Szóval, érzékenységileg a plafonon lenni, nem mindig jó. Vilma néni tudta ezt. S jól szórakozott. Mindig jól szórakozott. Vagyona meg a tehetséges cigánygyerekeket támogató alapítványé lett. Úgyhogy vigyázzatok, s vigyorogjatok többet. Az nem árthat az egészségeteknek!