Írta: Péter Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 330
Viharban
Ezerfelé szakadt az ég.
A mindenség kiöntötte terhét,
hatalmas, ízekre szaggatott
függöny zuhogott ránk.
Hátrált néhány lépést,
majd újra nekieredt.
Az égen vadlovak nyargaltak,
s őrült táncosok szteppcipője
kopogott a tetőn.
Autónk megremegett
egy-egy széllökéstől.
Az ablaktörlő
metronómként kattogott.
Szívem kihagyott néhány ütemet.
Bomba robbant,
majd hirtelen csönd lett.
Hozzád bújtam,
s a pillanatnyi nyugalom
redőnyei között kisütött a Nap.