Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 313
Cédrusok közt hajnal kiszakított pírja
puffadó felhőket égő szóra bírja,
szürkébe zárt házból furcsa lármás csapat
nyekergő vasajtón kacagva kiszalad,
tolószékben tolja húgát a domb felé
két fiú az úton, az iskola elé,
meg se kottyan nekik az út kaptatója,
nem baj ha kezdődik bent az első óra,
gyorsasági verseny fentről a lány vágya,
hiába van teste önmagába zárva,
melléjük csapódik pár kiváncsi gyerek:
párna-gyűrött arcú borzas kerek fejek,
sokan versenyeznek készülnek a startra,
vigyázz, kész, rajt! Mindet tiszta szíve hajtja,
szénszemű kisfiú meglöki a széket,
a lány kiengedi nevetve a féket,
nincs benne semmi félsz, bár a teste rabja,
tudja, hogy az egyik bátyja majd elkapja,
körüllengi őket igaz, ősi jóság,
néhány pillanatra csoda a valóság,
az őzszemű leány a székben hátradűl,
karjait széttárva repül, repül, repül...