Vers

Írta: A. Túri Zsuzsa


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 253



(Vers)

A vers legyen vad kiáltás, rengesse meg az eget,
érjen fel a felhők fölé, visszhangozzák a hegyek,
zuhanjon nagy suhogással, táguljon tőle a tér,
sebezzen meg felpattanva, majd ragyogjon, mint a vér,
sötét foltként, lázas vágyként törjön át minden falon,
sosem enyhülő sajgásként, szédülten vagy józanon,
majd csillogjon messziről, ahogy kupolás torony,
s rázzon fel unalmas csendben, csattanjon, mint egy pofon,
rohanjon át a házak közt patkó-görbe utakon,
fusson neki a tömegnek könnyedén és csupaszon,
fenyőzöldben, kútkávákon, találjon meg a csoda,
lásd, amit eddig nem láttál, s ne feledd el már soha.