Veritas Vincit

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 261

Veritas vincit

December három. Szárszó borús egén
ma újra gyászszalagként feszül az éj,
s a vassal kivert pálya végetlenjén
örökmécsként ég a karcsú holdkaréj.

Az állomás fölött síri csönd terül,
s míg fészkére gondol minden elmenő,
egy vonatárny a vastalpakra vetül,
és a nyolcvanéves múlttal egybenő.

Sípszó jajdul, a halál acélsípja,
a szél is ríni kezd, a sín megremeg,
s míg a szégyen-könnyét eléd gurítja,
felnyílnak benne a sosem forrt sebek.

Jaj, hiszen ő látta, szemtanúja volt,
és igazságért kiált nyolcvan éve.
"Önkezűség? Koholmány, csúf szégyenfolt!"
szajkózza, hogy a becsületed védje.

De senki sem figyel, szavát nem hallják,
mindhiába üvölt, mindhiába sír,
ám egyre hinti az igazság magját,
talán egy napon a való győzni bír.