Írta: Pelesz Alexandra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 254
vele halok
a januári éjszaka mind fagyot hoz
megdermed volt-udvaromban a faág
reccsenve törik, mint bordámnak íve
ha szívszakadással jön el a halál
türkiz-fehér jégvirágba borul be a bánat
gyökerét a hörgőimre fonja
a szó elakad… sikolt és nyög…
akár az én udvarom bolondja
zúzmarába, fagyott fűbe harapnak az ajkak
nyelvek alatt szétolvad a remény
semmivé lesz, vele halok, bolond voltam úgyis
a fagyott föld a holtaknak is kemény