Végzetváró
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 310
Végzetváró
Néma tűrésedben a jóistent sejtem,
lenyelt könnyeid az én torkom is marják,
helyetted nyüszítek kutyaként kiverten,
s fájdalmad gödrének kaparom az alját.
Kiutat keresek számodra, számunkra,
kaparok és ások beszakadt körömmel,
s ahogy halad lejjebb e pokoli munka,
verejtékemmel egy felismerés önt el:
mélyülő gödörben mélyülő fájdalom,
mint ’ahol kitisztul az emberi szellem’*
a kínok kínjának önmagam átadom,
megbánva százszor, hogy véle feleseltem,
kit nem láttam soha, s ha léte rágalom,
mi dolgom nékem e földön az éggel?
Vágyam, hogy fejem majd nyugodjon válladon,
ha lenn kitaszítva, testünk ép(p)en ég el.
*részlet: Dante: Isteni színjáték /Purgatórium, Első ének/ /fordító: Babits Mihály/